...avagy hogyan éled újra egy majdnem lejáratatott szakma?

Egyszer volt hol nem volt...

A '90-es évek elején a "nagy rendszerváltás" után rengeteg lehetőség rejtőzött az országban, pénzügyi területen is. A lakosság egy része takarékoskodott, rengeteg pénzt tartottak otthon, vagy a Takarékszövetkezetekben. A reklámok és a termékpaletta rohamos bővülésének hatására egyre többen akartak hitelek segítségével a kívánt dolgokhoz hozzájutni. Erre a piaci résre felfigyeltek a bankárok, és egyre másra nyitották meg a nemzetközi bankok az új hazai fiókhálózatukat.

Ekkor még szóban sem álltak közvetítőkkel, hiszen a hitelek értékesítését kizárólag maguk intézték. A hazai fogyasztási kedv elősegítésével a hitelezési verseny megindult, és mindenki egyre nagyobb részesedést akart szerezni a piacon. Új értékesítési csatornaként a bankok elkezdtek leszerződni a közvetítőkkel, hogy mind több ügyfelet szerezhessenek.

Egyre többen lettek érdekelve a hitelfelvételbe, és sokan gátlástalan módszereket alkalmaztak ezen a téren.

Az ügyfelek a tanácsadói túlkínálat során nem tudhatták, hogy mire és kivel vigyázzanak, és sokszor bedőltek a "kedvezőnek tűnő" ajánlatnak.

A magyarok találékonyságának "köszönhetően" a becsapások száma vég nélküli.

Gyakori volt, hogy előre kifizettettek sikerdíjakat, ügyintézési díjat az ügyfelekkel, de hitel nem lett belőle. A pénzt vissza nem adták, a házaló ügynököt el sem érték többet.

Egy ügyfelem mesélte el, hogy talált egy olyan céget, aki az aktív báros ügyfélnek 5 nap alatt pénzt ígért. Tőle először a közvetítő cég értékbecslési díjat kért el, majd az úgynevezett értékbecslő a felmérés helyett további pénzzel húzta le Őt, mondván elősegíti a hitel bírálatát. Az idő telt, és céget telefonon és személyesen sem lehetett elérni. A befizetett pénz elveszett, a számla ellenében kapott értékbecslésről anyagot nem kapott.

A nehéz sorsú kilátástalan embereket hitegették, kihasználták, de valós segítséget tőlük többnyire nem kaptak.

A fordulópont

A 2008 őszén kirobbant válság következménye mindenkire kihatott. A devizahitelek törlesztőrészletei az egekbe szöktek, a kamatok emelkedtek, a munkahelyek megszűntek. A sajtó rendszeresen cikkezett a témáról, és a megoldást a kormánytól várták. Az emberek nem mertek hitelt felvenni, a korábbi hiteleiket nem tudták fizetni. A pánik és bizalmatlanság hatására a bankok többsége teljesen leállt a hitelezéssel, illetve beszüntette a deviza –főleg CHF alapú - hiteleit. A kis és közepes közvetítők többsége bezárt vagy csődbe ment.

2009-ben Az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesülethez érkező panaszok hatvanhárom százaléka kapcsolatos hitelezéssel, így ezen a területen különösen indokolttá vált az óvatosság.

Napjainkban

A hitelezési törvény megszületett, amely hatására sokkal visszafogottabb hitelezésre van módjuk a pénzintézeteknek.

Ezen felül komoly törvényi szigorítás is történt a szakmában még dolgozó közvetítőkkel kapcsolatban. Szakirányú végzettség, legalább ötven millió forint induló tőke, és káreseményenként minimum öt millió forint felelősség biztosítás szavatolja azt, hogy ezentúl a több bankkal kapcsolatban lévő független közvetítők megbízhatóak legyenek, és a munkájukért felelősséget vállaljanak.

Horváth Gábor